HOSSZÚ HALLGATÁS UTÁN / HELYETT:

http://www.foti-peter.hu/vekerdy.html

És a honlapot is érdemes  (muszáj!!!) olvasni.

(A kép csak azért van itt, mert egy barátom festette, aki festőnek készült, az is lett, de már csak azért fest, mert festeni jó.)

 

GYŰLÖLET

 

Nem csak a tankönyvekkel van baj, bár sajnos néha még a Ludas is ludas. (Régi vicc: újságos hirdeti az aznapi lapokat a Rákosi-korszakban: "Szabad nép a Magyar nemzet? Világosság a Népszava? Ludas a Matyi!" 

Eredetileg csak annyit akartam írni, hogy tényleg becsülöm a mostani orvostudományi fejlesztéseket, amiknek a Covid-ot, vagy legalábbis a Covid miatt kialakult kutatásokat köszönhetjük, de nem lehetne, hogy ne azt a csodaszert keressék, ami 150 évre hosszabbítja meg a fiatalságot, hogy csak utána jöjjön az öregedés, hanem kifejlesztenének egy szemcseppet, vagy infúziót, ami mondjuk 45 százalékkal megnöveli az intelligenciát?

Tudniillik minden gyűlölködés, minden fajelmélet, minden összeesküvés elmélet butaságból származik. Ezt csak az nem érti, aki buta.

John Cleese lopta el az én mondatomat (persze azt hiszi, ő találta ki, de van rá tanúm, hogy én mondtam előbb): buta embert ne akarj meggyőzni, hogy buta, mert ha meg lehetne győzni, eleve nem lenne buta.

Akkor, amikor ezt 10 éve kimondtam, egy nagyon különleges személy haragosan kioktatott: mi az, hogy buta? Hogy mondhatom bárkire azt, hogy buta?! És akkor eszembe jutott egy régi csavargó ismerősöm mondata: „Hallottátok a parancsot: ne ölj! Én meg azt mondom, aki embertársát lehülyézi (’raka’) állítsák bíróság elé.”

Elszégyelltem magam. És elkezdtem azon tökölni (a fejemre tessék gondolni), hogy mi is a „buta” jelentése. Az, aki nem tudja, mi a cosinus-tétel, még ezerszer okosabb lehet egy matekosnál, mondjuk virág nemesítésben. Az, aki nem tudja, mi a különbség az imbusz kulcs és az RNS között, lehet ezerszer okosabb Shakespeare-ben, mint egy szerelő, vagy egy géntechnikus.

És akkor megvilágosodtam (pedig éjszaka volt): nem az a buta, aki nem ért valamit, hanem az, akit nem is érdekel.

A gyűlölködők (uszítók, összeesküvés gyártók) lehetnek 200-as IQ-val megvertek. Sorozatgyilkosok között például gyakori a magas IQ. Mégis buták, mert NEM IS AKARJÁK ÉRTENI, mi az, amit gyűlölnek.

                                                        "Figyellek benneteket!" 

 

„HOGY KICSODA A MICSODA,  S HOGY MIKOR ÉS HOVÁ AZ AKKOR ÉS ODA?”

 

Kérdezném attól, aki ezt a tankönyvet írta – illetve attól, aki ma is jónak és keresztény kompatibilisnek tartja. Meg azt is megkérdezném, hogy tudja-e, kitől idéztem, illetve milyen műből származik a részlet.

A képen látható feladat kimondottam szellemes (vagy annak látszik), ha éppen erdei iskolában vannak a gyerekek (a Nagy Pagonyban), és három napja esik az eső. Már az összes kártyajátékot unják, és különben is kéne tanítani valamit.

Pedig az ötlet zseniális – nem is a tankönyvíró találmánya. Ezt ő is tudja – nyilván. Csakhogy legalább három változata lehetséges.

Kezdjük az elején. Mi jut eszetekbe – anélkül, hogy éppen Petőfit tanultok, meg az anyja tyúkját, bár még úgy is necces – erről a tankönyvi példáról: „melyik versrészlet bújt el a kérdőszók mögött?”

               Ej, mi a csoda, micsoda kicsoda

               hol mit csinál hol?

               Lám, milyen a micsoda mit csinál,

               mit csinál a kicsoda micsodáját!

Ha jól tudom, nem a névmások begyakorlásáról szól a feladat, de ha igen, akkor pláne gáz, mivel pont azt nem segíti, ami a kérdőszavak rendszeréhez kell, ugyanis alany állítmány nélkül a határozói és egyéb viszonyok tök zavarosak lehetnek. A „micsodáját” és a „micsoda” szavak között eleve van egy szófaji csúsztatás, a „mi” és a „mije” között, ez utóbbit nem is használjuk, mert összetéveszthető a „milyen-je” formával és vica versa. Ti gyakran írtátok már le a „mije” szót? Ráadásul a „micsodáját” szó a mai szóhasználatban már némi kevéssé szalonna-képes „mellékjelentést” is magára vett.

Pedig a vers szín tiszta irodalom. És ha már irodalom, legyünk kreatívak. Én mondjuk erre a névmás-halmazra, első látásra olyan verset írnék, ami obszcén szavakkal van tele. Ezt a kiskamasz korosztály (meg a serdületlen, felnőtt irodalmárok) szokták élvezni. De a gyerekeknek nyugodtan lehetne feladni, mint feladatot – ha az lenne a cél, hogy a gyerekeket KREATIVITÁSRA irányítsuk – hogy írjanak verset névmásokból álló szövegre. (A kreativitás nem tanítható, ahogy a tankönyvirodalomból látszik, viszont mindenkiben benne van, amíg nem abból él, hogy másoknak engedelmeskedjen.)

De lehetne olyan feladat is, ahol megadják a ritmust, például:

               „A hatalmas szerelemnek megemésztő tüze bánt…”

És erre készítsenek névmás szöveget. Vagy – ahogy Stanislaw Lem fergeteges költő-robot paródiájában olvasható – olyan értelmetlen szavakból álló szöveget, amikben a nyelvtani viszonyok – magyar nyelven – egyértelműek:

               „Célbenőkör hédereg,

               Mácsul gondorásznak.

               Cifra gindő, léderek,

               Szunnya ferte nyászlag! (Ford: Murányi Beatrix)

Máris többet tanulna a gyerek a névmásokról, a magyar nyelvről és az irodalom értelméről, mégha nem is ismeri Petőfi anyja tyúkját. Szomorúan tapasztaltam „Istenben boldogult” tanár koromban, hogy az a korosztály, ami ma már középkorú, színsüket a versekre. Bocs, de nem értik az asszociációk rendszerét (hasonlat, metafora, stb – stb.) mert primitív kategóriákat követeltek számon rajtuk, a tényleges irodalom helyett. Sok példát említhetnék Toldi kútágasán és forgószelén kívül, de hadd lőjem le itt a kedvencemet. Mit jelent az a sor, hogy

               „Ezüstös fejszesuhogás játszik a nyárfa levelén.”

Direkt nem adom meg a verset, mert illene a szövegöszefüggés nélkül is tudni a választ. Ugyanis az irodalom nem „szakma”, nem „kőfaragás” (amit még én is meg tudtam tanulni, pedig bonyolultabb, mint én), hanem lélek, ami mindenkinek van. Még nem találkoztam olyan emberrel – irodalomtanárral se – aki segítség nélkül tudta volna megmondani a választ.

Az idézett feladatban az a legszomorúbb, hogy feltételez egy olyan „kooperatív viszonyt” tanár és tanítvány között, ami nincs, és sose volt. Magyarországon a „TANÁR” nem engedheti meg, hogy leereszkedjen a „TANÍTOTT” szintjére, és együtt játsszon vele. Ebből nem lesz és, nem is lehet más, mint:

               „Egyszer volt egy nagy csoda:    

               neve birkaiskola.

               Ki nem szólt, csak bégetett,

               Az kapott dicséretet.”

                                                           (W.S. – nem William Shakespeare, bocs)

post restaurante

Utólag vettem észre, hogy az ominózus szöveg már 20 éve is szemet szúrt másoknak. De azóta se szúrta ki a "döntéshozók" szemét? 

Azt nem akartam az elején elsütni: hogyha ez a barom szöveg az Anyám Tyúkja című vers első versszakára épül - ki tudja - tele van hibával. Helyesen így szólna: "Ej, mi mi, mi! Maga micsinál itt hol? A miben micsinál a miben? Lám, csak milyen a Kicsoda, mi micsinál, Mennyire felmicsinálta a maga micsodáját!"

https://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9012857 

 

EZ MÉG NEM POSZT

Tegnap kaptam egy barátunktól egy elképesztően nevetséges feladatot (ha nem tankönyben lenne, vicceset írtam volna), ami annyira fergeteges, hogy még készülök a bemutatására. Viszont addig is, van egy kérdésem:

Mit gondoltok, milyen lenne, ha a csapatokban repülő maradak egyszerre csapkodnának a szárnyukkal, és alakzatban repülnének, mint a katonai repülők:

A: Lenyűgöző

B: Hátborzongató

C: Unalmas

Nem csinálok szavazást, akinek van kedve, kommentelje a válaszát, de lehetőleg indoklással. Előre is köszönöm.

(Az alábbi írást a Malom-Alom révén ismertem meg. Csak azt akarom hozzáfűzni, hogy nem a kamatos-kamat számítást kellene száműzni, hanem a kamatos kamatot, de ehhez valahogy más irányból kell hozzáfogni.)

Erich Kästner (1899-1974), német író: Beszéd az elsőosztályosoknak

Kedves gyerekek,

most ültök itt első ízben, ábécésorrendben vagy nagyság szerint, ezekben a kemény padokban, és remélhetőleg csak az évszak okozza, hogy valamennyien szárítás céljából felfűzött szőke és barna vargányagombákra emlékeztettek, nem pedig vidám kis kucsmagombákra, ami voltaképpen helyénvaló volna. Néhányan nyugtalanul fészkelődtök a helyeteken, mintha forró tűzhely lapján ülnétek. Mások meg úgy gubbasztanak, mintha oda lennének enyvezve. Egyesek ostobán vihognak, és az a vöröshajú ott a harmadik padban olyan rémülten mered a táblára, mintha a sötét jövendőt olvasná le róla.

Tele vagytok szorongással, aggodalommal, és nem mondhatom, hogy semmi okotok erre. Úgy bizony, gyermekeim, ütött az órátok Családotok vonakodva idehozott, és feláldoz titeket az Állam oltárán. Életeteket ezentúl az órák mutatói irányítják, és az igazi életnek ezzel vége. Benneteket is körülfon már a számlapokból és paragrafusokból, rangsorolásból és tanrendből egyre szorosabbra szövődő háló. Amióta ezekben a padokban ültök, egy bizonyos osztályhoz tartoztok. Méghozzá a legalsóbbhoz. Előttetek az osztályharc és a vizsgák évei. Apró zöld almácskák vagytok, és kerteteket szegélyező, glédában álló fák gyümölcsévé kell válnotok! Mind a mai napig a ti kedvetekért főztek, mától kezdve pedig titeket főznek be! Úgy, ahogy bennünket annak idején. Az élet fájáról a civilizáció konzervgyárába – rátok is ez az út vár. Nem csoda hát, hogy elfogódottságotok nagyobb a kíváncsiságotoknál.

Van-e egyáltalán értelme, hogy erre az útra tanácsokkal lássalak el benneteket? És hogy éppen én adjak tanácsot nektek, aki – nos igen, ez ellen kár is berzenkedni – éppen olyan „konzervízű" vagyok, mint a többi felnőtt? Azért mindenesetre megpróbálom, és kérlek benneteket, írjátok javamra, hogy sohasem fogom elfelejteni, mit éreztem, amikor első ízben ültem az iskolában, abban a túl nagyra sikerült szürke építőszekrényben. És hogy milyen nyomást éreztem a szívemben. Ezzel el is érkeztünk volna a legfontosabb tanácshoz. Véssétek mélyen az agyatokba és a szívetekbe, mint valami ősrégi kőtábla feliratát: Ne engedjétek, hogy kiűzzék belőletek a gyermekséget!

Tudjátok, a legtöbb ember egyszerűen leveti a gyermekkorát, akár valami ócska kalapot. elfelejtik, mint egy telefonszámot, amely már nem érvényes. Az életüket szárazkolbásznak tekintik, amelyet lassanként fölfalnak, és amit fölfalt az ember, az már nem létezik. Arra kényszerültök, hogy az iskola alsó fokozatáról a középsőn keresztül serényen feljussatok a legfelső fokra. És amikor végre odafent álltok, és egyensúlyban tartjátok magatokat, lefűrészelik alólatok a „felesleges" lépcsőfokokat, és többé nem tudtok visszajönni! De vajon nem az lenne jó, ha az ember fel és le járhatna az életében, akárcsak a lépcsőházban? Ugyan mit ér a legszebb első emelet, ha nincs illatos gyümölcsökkel körülrakott pince, ha nincs földszint, csikorgó kapuval és éles hangú csengővel? Nos – a legtöbben így élnek! Odafent állnak a legmagasabb fokon, alattuk se lépcső, se ház, és fontoskodnak. Azelőtt gyerekek voltak, aztán felnőttek lettek, de most ugyan micsodák, Ember csak az, aki felnőtt korában is gyerek marad! Vajon értitek-e, amit mondok? Az egyszerű dolgokat olyan nehéz megérteni. No jól van, nézzünk akkor valami nehezebbet, azt talán könnyebben megértitek.

Például: Ne tartsátok a katedrát se trónnak, se szószéknek! A tanító nem azért ül magasabban, hogy imádjátok, hanem, hogy jobban lássátok egymást. A tanító nem őrmester, és nem jóisten. Nem tud mindent, és nem is tudhat mindent. Ha mégis mindentudó módján viselkedik, nézzétek el, de ne higgyétek el neki! Ha azonban elismeri, hogy nem tud mindent, akkor szeressétek! Mert akkor megérdemli a szereteteteket. És minthogy egyébként nem keres annyit, amennyit megérdemel, szíve mélyéből örülni fog a vonzódástoknak. és még valamit: A tanító nem varázsló, hanem kertész. Gondozni és ápolni tud, és fog is benneteket. Növekedni azonban magatoknak kell!

Legyetek tekintettel azokra, akik rátok tekintettel vannak! Ez nem is olyan magától értetődő, mint amilyennek látszik. És közben szörnyű nehéz. Az én osztályomba járt egy fiú, az apjának halkereskedése volt. A szegény fickóból, Breuernek hívták, olyan erős halszag áradt, hogy minket, többieket már rosszullét környékezett, mikor a sarkon befordult. Halszagú volt a haja és a ruhája, hiába mosta, kefélte. Mindenki kerülte szegényt, pedig nem tehetett róla. Mindenki gúnyolta, mindenki távol tartotta magát tőle, s ő olyan magányosan gubbasztott a padjában, mintha bubópestises lett volna. Mélységesen szégyenkezett a halszagáért, de hasztalan. Még ma, negyvenöt év után is undor fog el a Breuer név hallatára. Hát ilyen nehéz néha másokra tekintettel lennünk. és nem is mindig sikerül. Persze azért újra meg újra meg kell próbálnunk.

Ne legyetek túl szorgalmasak! A lustáknak nem kell meghallaniuk ezt a tanácsot. Csak a szorgalmasoknak szól, de az ő számukra igen fontos tanács. Az élet nem csupa iskolai feladat. Az ember tanuljon, magolnia csak az ökörnek kell. Ezt is tapasztalatból mondom. Kisiskolás koromban a legjobb úton voltam ahhoz, hogy ökör legyen belőlem. És még ma is csodálkozom, hogy – bár minden megtörtént ennek érdekében – nem lettem az. Nem a fej az egyetlen testrésze az embernek. Aki ezt állítja, hazudik. És aki ezt a hazugságot elhiszi, alaposan megjárja, hiába vizsgázik minden tárgyból ragyogóan. Az embernek ugyanis ugrálni, táncolni, tornászni és énekelni is kell tudnia, különben tudományokkal teli vízfejével együtt is korcs marad, semmi egyéb.

Ne nevessétek ki a butákat! Nem saját elhatározásukból buták, és nem is azért, hogy titeket szórakoztassanak. És ne üssetek meg senkit, aki nálatok gyengébb és kisebb! Aki ezt behatóbb magyarázat nélkül meg nem érti, ahhoz semmi közöm. Csak éppen óvni szeretném egy kicsit. Nincs a világon olyan okos vagy olyan erős ember, akinél okosabb vagy erősebb ne lenne. Jó lesz hát vigyáznia. Másokhoz viszonyítva ő is gyenge és ostoba.

Ne bízzatok mindig a tankönyvekben! Nem a Sinai-hegyen keletkeztek, de többnyire még csak nem is értelmes úton-módon, hanem régi tankönyvekből, amelyeket régi tankönyvekből csináltak, amelyeket még régebbi tankönyvekből csináltak, amelyeket még sokkal régebbi tankönyvekből csináltak. Ezt nevezik hagyománynak. Csakhogy a hagyomány valami egészen más. A háborút például manapság nem úgy vívják, mint ahogy az olvasókönyvekben, nem kivont karddal és nem is csillogó mellvértben, lebegő tollforgókkal. Némely tankönyvünk azonban még nem vett erről tudomást. Ne higgyetek azoknak a történeteknek sem, amelyekben az ember mindig jó, és a rettenthetetlen hős a nap minden órájában rettenthetetlen. Kérlek benneteket, ne higgyétek ezt el, és ne tanuljátok meg, különben később, ha kiléptek az életbe, nagyon el fogtok csodálkozni. És még egyet: a kamatoskamat-számítást sem kell megtanulnotok, noha még szerepel a tantervben. Amikor én kisfiú voltam, ki kellett számítanunk, mekkora összegre növekedett volna 1925-re az egytalléros, amelyet valamelyik ősünk Állhatatos János uralkodása alatt – anno 1525 – betett volna a takarékba. Igen bonyolult számítás volt. De megérte. Tanítónk bebizonyította, hogy a tallér a kamatokkal és a kamatos kamatokkal együtt a világ legnagyobb vagyonává növekedett! Igen ám, csakhogy aztán jött az infláció, és a világ legnagyobb vagyona az egész takarékpénztárral együtt annyit sem ért 1925-ben, mint egy tallér. A kamatoskamat-számítás azonban vidáman élt tovább a számtankönyvekben. Azután jött a pénzreform, és megint befellegzett a takarékosságnak és a takarékosságnak és a takarékpénztáraknak. A számtankönyvek erről megint csak nem vettek tudomást. De eljön az idő, amikor fogtok egy piros ceruzát, és vastagon áthúzzátok vele a „kamatoskamat-számítás" című fejezetet. Eljárt már felette az idő. Éppúgy mint a kivont kard és a csillogó mellvért, Zeppelin léghajója és sok minden más felett.

Itt ültök hát, ábécé vagy nagyság szerint elrendezve, és haza szeretnétek menni. Menjetek haza, kedves gyerekek! Ha valamit nem értettetek volna meg, kérdezzétek csak meg a szüleiteket! És önök, kedves szülők, ha valamit nem értenének, kérdezzék meg a gyermekeiket!

(Ford.: Gergely Erzsébet, forrás: Csillagszóró – Mesék, versek, történetek – Móra Könyvkiadó Bp., 1966., 45-48. old.)

 

SZORZÓTÁBLA

Szomorú vagyok, hogy a számítástechnikai forradalom küszöbén (még sok terabájt-nak kell lefolynia a kompjútereken, mire igazán beindul), még mindig ennyire nehéz megtanítani a szorzótáblát.

A saját, kb. 60 évvel ezelőtti tapasztalataim szerint se volt egyszerű. Nem is emlékszem, hányadikban tanultuk, másodikban, harmadikban, vagy negyedikben. Az tuti, hogy ötödikben tuti bukás volt, ha nem tudtuk „álmunkból felébresztve”, hogy mennyi 6-szor 9. Nekem a 7-szer 8 volt a legnehezebb, amíg meg nem tudtam, hogy mi köt engem '56-hoz.

Apám (gépészmérnök és feltaláló) csinált nekem egy kalkulátort papírból (20 évvel megelőzve az első primitív kalkulátorokat), aminek a működésére ma se tudok rájönni, és sajnos elkopott az eredeti. De azt megtanultam általa, hogy a 7x8 ugyanaz, mint a 8x7, és hogy a 9x8-at gyorsabban tudom kiszámolni, ha a 10x8=80-ból elveszek 9-et. Attól, hogy egy manuális gépezetet használtam otthon a leckénél, gyorsabban és szinte magától bevésődött az egész szorzótábla.

Ezt aztán már az én ifjúságom idején is fölöslegesnek tartották a reform-oktatás ideológusok (a Kádár-rendszerről van szó), merthogy fontosabb megtanítani a matematikai szépségeket és bonyodalmakat (pl. halmazelmélet a kuktagumival), mint egy ilyen fárasztó memoriterrel gyötörni a gyereket („egyszer egy az egy…” stb.) ami magától értetődő – mármint annak, aki már megtanulta. De mi is ez a „magától értetődő számolási rendszer?”

Nem akarok senkit lebaltázni, de nem tudom, hogy a mai zseniális matek-ideológusok tudják-e, hogyan bizonyította Archimédesz (i.e. 287 – 212), hogy a kör kerületének és átmérőjének aránya ugyanannyi, mint a kör területének és az adott kör sugarának önmagával szorzott szám aránya. Ez a Pi, amit ő még nem tudott úgy kiszámolni, mint Ludolph, de ugyanazt a módszert használta: a kör köré és belülre rajzolható sokszögek arányát. 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Arkhim%C3%A9d%C3%A9sz#Matematikai_eredm%C3%A9nyei (Furcsa ez az új rendszer, nem egyszerű elérni azt a legális cikket, amire hivatkozom.)

Ezt csak azért említem, mert Archimédesznek ehhez fel kellett találnia egy helyiérték rendszerű számolási módszert (arab számok nélkül), amikor még nem ismerhette a nulla fogalmát.

Ez elég világosan mutatná – szerintem – hogy a matematikai műveletek kifejezetten magas absztrakciós képességet igényelnek, már több ezer éve. Tény, hogy a Thalész-tételeket (kettő van) már 500 éve (azelőtt nem!!!) megtanulja és elfelejti mindenki, aki 12-16 éves koráig iskolába jár, de ettől még minden egyes gyerek számára nehéz dió – vagyis mindenki, aki megérti, egy ma élő Thalész. Ez se nekik, se Thalésznak nem válik szégyenére.

A szorzótábla kifejezetten modern (talán 500 éves, vagy annyi sincs) találmány, ami előtt abakuszt (illetve szorobánt) használtak a szorzáshoz. Nem kellett megtanulni a szorzótábla zseniális szorzat-páros halmazát úgy, ahogy egy mai 99 éves ember is tudja, álmából felébresztve, hogy mennyi 7-szer 7 (nekem ez könnyű volt). Szerintem a szorzótábla bebiflázása van olyan érték, mint megtanulni szorobánon szorozni. A szorobán óriás előnye (nagyobb, mint az abakuszé), hogy nagyon magas számokkal is gyorsan lehet vele műveletet végezni. De erre már ott van a kalkulátor, mobil, okos óra, stb. A mindennapi életben elég a szorzótábla, hogy akár ezres nagyságrendben is (sőt) gyorsan tudjunk műveleteket végezni még fejben is... - de kell is! Írásban pedig csak a papír mérete - meg a türelem - szab határt.

A negyedikes matematika tankönyv ezért RENGETEG olyan feladatot tartalmaz, amit pofon egyszerű megoldani, ha valakinek a fejében van a szorzótábla. Anélkül viszont kínkeserves. Az unokámmal azt szoktuk játszani lecke csinálás közben, amikor azon mereng maga elé, hogy mennyi is lehet 7-szer 5, hogy „menjünk gyalog”: 1-szer 5 az öt, 2-szer 5 az tíz… stb. Mert nem megy másképp. Ezt csak úgy lehet megtanulni, beidegzetté tenni, mint egy verset. Mire a 12-ik példát megcsináljuk (naponta...), már emlékszik, sőt, már kezdi látni az összefüggéseket (hiszen annyira egyszerű!!!), felismeri, hogy „ja, az előbb is volt 9-szer 6, mennyi is az?” És már eszébe jut, sőt, még azt is képes mondani, hogy „kezdem szeretni a matekot”. Nem lenne jobb, ha az egész matek oktatás úgy kezdődne, hogy amikor elsős, másodikos a gyerek, akkor az összes lehetséges játékos (mozgásos) formában megtanulná a szorzótáblát, és csak aztán kezdenék bekövetelni az (amúgy tisztára 12 éves kor utáni) logikát?

 

MAGYAR (- ORSZÁGI) TÖRTÉNELEM

Évek (évtizedek?) óta árgus szemekkel követném (ha lenne rá időm) a Rubicon nevű - kövezzetek meg, vagy ami tetszik - hiánypótló folyóiratot. Bárcsak lenne időm elolvasni mindent, ami benne és általa megjelenik. 

De...

(Mint mindig) Azt tudom, hogy nem nekem szól, amit írnak, hanem a történelem tanároknak - és mániákus történészeknek. De a nyakamat (vagy legalábbis Zrínyi és Frangepán nyakát) teszem rá, hogy nincs 2021 (csak a dátum miatt) olyan magyar történész ma, aki minden kérdésre tudja a helyes választ az alábbi feladatsorokra, amiket e-mailben kapok.   

Mivel itt nem tudok linket beilleszteni, csak kettőt írok le, amiket VÉLETLENÜL eltaláltam. (Ja, nem, bocsi)

Már a 3 könnyű kérdésből is elszúrtam kettőt, erre jön az első nehéz kérdés: "A szabadságharc leverése után sok honvédtisztnek nyílt lehetősége a visszavágásra? Melyik háborúban vezettek seregeket - többek között - Guyon Richard és Kmety György?"  Válaszok: 1. Lengyel felkelés (1863) 2. Orosz-tötök háború (1878-79) 3. Habsburg-piemonti háború (1859) 4. Krími háború (1853-56).

Hát igen. Tényleg érdekes. Kábé annyira, mint az, hogy egy szitakötő szárnyában hány darab aminosav van. De az emberek történelmében nem az a fontos, hogy kinek volt nagyobb (vagy kisebb) csápja, hanem hogy ki volt hős, ki volt áruló, ki volt bátor, ki volt gyáva, ki állt a védtelenek mellett, és ki ellen kellett kiállnia, ki élt a jogaival, kit fosztottak meg a jogaitól, ki élt vissza a hatalmával és ki szállt szembe az elnyomó hatalommal. Amíg a történelem tanítása nem erre épül, hanem a korszakok molekuláira, bármikor nevelhetünk olyan generációt, amelyik hisz Hitlernek, Sztálinnak, Maonak... és sorolhatnám.

De lássuk a másikat. (Ja, az előzőt se találtam el... És ezt sem.)

Kérdés: "Bármilyen hihetetlen, az 1848-49-es szabadságharc során nem csak a harcok okoztak többlethalálozást. Mi követelt sokkal több áldozatot a csatáknál és a fosztogatásoknál?" Válaszok: 1. Éhezés, 2. Pestis járvány, 3. Tüdőbaj, 4. Kolerajárvány. Ha valaki olvasta Petőfi Sándor "Szörnyű idő" című versét:

Szörnyű idő, szörnyű idő!
S a szörnyüség mindegyre nő.
Talán az ég
Megesküvék,
Hogy a magyart kiirtja.
Minden tagunkból vérezünk,
Hogy is ne? villog ellenünk
A fél világnak kardja.
 

És ott elől a háború
Csak a kisebb baj; szomorúbb,
Mi hátul áll,
A döghalál.
Be kijutott a részed
Isten csapásiból, o hon,
Folyvást arat határidon
Két kézzel az enyészet.
 

Egy szálig elveszünk-e mi?
Vagy fog maradni valaki,
Leírni e
Vad fekete
Időket a világnak?
S ha lesz ember, ki megmarad,
El tudja e gyászdolgokat
Beszélni, mint valának?
 

S ha elbeszéli úgy, amint
Megértük ezeket mi mind:
Akad-e majd,
Ki ennyi bajt
Higgyen, hogy ez történet?
És e beszédet nem veszi
Egy őrült, rémülésteli,
Zavart ész meséjének?
 

...az egyből a pestisre gondol. És  nincs igaza? Lehet, hogy egy (nem akármilyen) költőtől többet tanulunk történelemből, mint a szőrszálhasogató precizitásból?

Mindamellett megmaradok a Rubicon olvasójának - amennyi időm van rá - mert elképesztően izgalmas. De KÖNYÖRGÖM, ne ők tanítsanak az iskolában!!!!

 

 

 

AZ A BAJ...

Az a baj, hogy mindig azzal kell kezdenem, "az a baj, hogy hiába beszélek". Hiába beszéltek azok a zsenik is, akiktől én tanultam - ha tanultam - és hiába beszélnek azok a zsenik, mint amilyenekről az alábbi írásban van szó, mert ahogy egy régi szállóige tartja, Magyarországon a budi nem robban. Marad.

A cikkben bemutatott szemléletben nem csak az a fontos, hogy érdekessé teszi az iskolát (eleve felháborító, hogy nem így van, és még csak nem is akarják, hogy így legyen - ami XXI. századi ősemberképzés tuti alapja), hanem az értékelés. Tökéletesen van benne megfogalmazva a tanulás-tanítás lényege: megoldolgoztatni a gyerekeket azért, hogy meguktól jöjjenek rá, mi a feladat, és aztán addig gyakoroltatni, amíg készséggé nem válik, nem büntetéssel, hanem a természetes önérzet által: "nem igaz, hogy nem tudom megcsinálni!"

Évek óta dicsérem a számítógépes játékokat, mert olyan kitartásra nevelik a gyerekeket, amilyen bennem sose alakult ki, mert nem voltak ilyen játékok. (Amikor meg voltak, már késő volt, és hamar meguntam őket.) A büntetéstől (bukástól) való félelem nemcsak nem elég a jó iskolához, hanem siralmasan elavult és megalázó is. 

https://hvg.hu/elet/20210218_A_videojatekok_es_az_iskola?fbclid=IwAR3xpmMkKtQYqKfGaHSypvvjfGb9ir_j8xhZfSwN95SKDvixdlxvnS5N_Bg

A függőség kialakulásának veszélye tényleg nagy - bár némileg csökkenőben van - de az többnyire akkor is kialakul, ha nem tanulási céllal játszanak a gyerekek, aminél csak jobb, ha közben belemegy a matek, meg a történelem is a fejükbe, egyéb tudományokról nem is beszélve. Kanadában Már 2020-ban használni kezdték az egyik legnépszerűbb internetes játékot oktatási célra. 

https://www.youtube.com/watch?v=etkF8Ny51tQ&feature=emb_logo

 

EMELT SZINTŰ ANGOL 9-10 ÉVESEKNEK

 

Az alább látható – enyhén töredékes kép – ismét a külföldi diákok angol tanulását előmozdító, honi lánglelkű oktatáspolitikusaink által szentesített angol származású, negyedikes tankönyvből való.

A feladat az, hogy ismételjék el az angol ÁBC hangzóit, és aszerint írják be őket az egyes oszlopokba, hogy a kiejtésükhöz használt magánhangzót hogyan ejtik az angolok. Például a „magyar” u-t ugyebár jú-nak ejtik, a „magyar” ká-t viszont kéj-nek, stb.

Megtanulható, bár szerintem negyedikes gyerekek számára nagy kalamajkát okoz. De az tuti, hogy még a legzseniálisabb gyerek se tud igazán mit kezdeni a fejlécben levő fonetikus ábrákkal, mivel ez még véletlenül sem tananyag ebben a korcsoportban. Ti tudjátok, hogyan kell kiejteni azt, ami az R fölött van? És szerintetek mennyi idő alatt jön rá egy negyedikes, hogy hova tartozik „dzséj”, meg a „dábljú” – amiben ráadásul két magánhangzó is van – pedig tuti, hogy nem lehet Q, vagyis ju:?

Páratlanul gyerekbarát.

https://www.youtube.com/watch?v=STwrkRVVqH0&feature=emb_logo

OSZD MEG ÉS URALKODJ... ÉS OSZD EL... 

A tanárok (a nemzet napszámosai), amióta kialakult a mai közoktatás, 150-250 éve, még nem voltak ilyen gyalázatos helyzetben, mint ma. 

A mai magyar feudalizmus egyik rákfenéjét (a hálapénzt, ami ürügy volt arra, hogy az egészségügyi dolgozók "fizetését" megalázó szinten tartsák) talán most sikerül múzeumba tenni (hahaha), de a tanárok sorsa még mindig attól függ, mennyire lehet őket ideológiailag, adminisztratív eszközökkel belekényszeríteni egy értelmetlen elvárásokat bebetonozó oktatási rendszerbe, amivel megnyomorítják nemcsak a pedagógiát, de a jövő nemzedéket is (analfabétává teszik őket a digitális világban). Ez pártpolitikától független jelenség, mindig a helyi fenntartó - polgármesteri hivatal - intelligenciaszintjének fokmérője.

Így volt ez a Kádár rendszerben is. Már nem emlékszem, hogy az általános iskolai énektanárom, vagy a gimnáziumi tornatanárom volt az, aki rendszeresen vitte haza az sulikonyháról a maradék moslékot a disznóknak. Mindketten "rendszer-idegenek" voltak, a tornatanár katonatiszt volt a II. Világháborúban (kb. 22 évesen), arisztokrata származású lévén az intelligens emberek közé tartozott, vagyis se a fasiszta se a kommunista bunkóság nem vakította el, így nem is voltak felróható bűnei. Talán neki volt a hercegi birtok maradványaképp egy gazdasági épülete valahol egy kis telken Pest környékén, amit nem koboztak el, és lehetett benne sertést hízlalni. A különbség a mai helyzethez képest az, hogy az akkori tanári fizetések szigorúan beosztva kitartottak a hónap végéig, mert nem KAPITALISTA rablás folyt. Nem azt mondom, hogy jó volt, de nem volt olyan pofátlanul hazug, mint a jelenlegi.

A mai szégyenteljes helyzet fenntartója az, hogy a pedagógia két résztvevője, a tanár és diák szemben áll egymással (tisztelet az olyan ritka kivételnek, mint Tóth Tamás), mert a pedagógusoktól elvárják, hogy szigorúak (=szadisták, buták, elvtelenek) legyenek, és még véletlenül se merjék arra építeni az oktatást, hogy megszerettessék a gyerekekkel a tananyagot. Ezt várja tőlük az állam, és ezt várják szerencsétlen szülők, akik azt hiszik, akkor tesznek jót a gyerekükkel, ha beleláncolják a mai ostoba tananyag rendszerbe. Mintha mondjuk 20 év múlva a

pattintott kőszerszám készítésre lenne a legnagyobb kereslet. Bár, ahogy a mai önpusztítás halad, még lehet, hogy úgy lesz.

 

FORRADALOM

Az alábbi linken hallható beszélgetés nekem semmi újat nem mond. Néhány dologtól (pl. alapítványi iskolák) eltekintve ugyanezeket a dolgokat mondták el ugyanilyen elkeseredett, ugyanilyen tisztánlátó, jobbítani akaró pedagógusok, szociológusok, oktatási szakértők a Kádár rendszer utolsó évtizedeiben, a rendszerváltás első évtizedeiben, satöbbi. Ugyanúgy elakadt azon a határon, amit a mindenkori politikai döntéshozatal kínált, mint felhozatal, akár megélhetési-kommunisták, akár megélhetési liberálisok, akár megélhetési-keresztények voltak a döntéshozók. A politikusnak ugyanis nem a gondolkodás - sajnos nem is az általánosan intelligens szemlélet elsajátítása - hanem a döntéshozás a dolga.

Ezért van az, hogy amikor egy helyzet olyan mértékben elgennyesedik, mint az oktatásügy, a társadalmi tolerancia, vagy a kulturális élet sokszínűsége ("biodiverzitása"), azon csak műtét segít. Hogy ki lesz a műtét vezetője? Azt sose lehet előre tudni. Csak legyen elég tampon, amivel felitatják a vért. 

https://soundcloud.com/jelenpodcast/ezen-csak-egy-forradalom-valtoztathat

 

TÖRTÉNELEM, VAGY AMIT AKARTOK

(tilos végigolvasni)

 A negyedikes unokám éppen otthon van, szokásos influenza megbetegedés miatt, tehát van időnk interneten beszélgetni nap közben is, mivel a Covid idején személyesen nem találkozhatunk (sajnos a veszélyeztetett fajok közé tartozom). A héten Thökölyről, Zrínyi Ilonáról és részben Rákócziról tanulnak a többiek, s mivel erről korszakról már eddig is sokat beszéltem neki, tudja, hogy szívesen mesélek. (Meg az anyjának is, akivel együtt csodálkoztunk 2003. március 15-én, hogy a Rákóczi-szabadságharcnak miért nincs nemzeti ünnepnapja, amire a Parlament – ahova ez ügyben levelet írtam – azt válaszolta, a Tudományos Akadémia szakvéleménye szerint a nemzeti ünnepnapok nem parlamenti határozat útján születnek. (hmm) Na és Március 15? Október 23? Az eltörölt (helyesen) március 21, április 4. és november 7? Sőt, István király ünnepe se létezne a Parlament nélkül…)

Onnan kezdtem a dolgot, hogy Magyarország nem három, hanem négy felé volt szakítva, mert a Török Birodalom – aminek stratégiai célja Velence legyőzése volt a szárazföldön keresztül, mivel a tengeren nem sikerült – lenyúlta az ország közepének nagy részét. Maradt Erdély (erről csak pár szót, főleg a vallási tolerancia oldaláról) valamint az északi és nyugati országrész, ami elvben a német császár (és király) uralma alatt állt, de északon gyakran voltak lázadások. A nyugati részt a dalmáciai (vagyis saját néven horvát) nép lakta, aminek vezetői, a Zrínyiek: horvátok voltak. Az „Első” Zrínyi (IV.) Miklós mégis életét áldozta Szigetvárnál Magyarországért a török elleni harcban (egész seregével együtt), pedig közben meghalt Nagy Szulejmán (az ostromló), amit a nagyvezír, meg a többiek azért titkoltak el a török katonák elől, mert azok nagy része kényszer alatt állt: a gyávákat és lázadókat helyben felkoncolták. Ha megtudták volna, hogy a szultán halott, lehet, hogy az egész vezetőséget lemészárolják, akik őket háborúba kényszerítették.

Ennek a Zrínyinek volt két dédunokája, egy Miklós, meg egy Péter. "Első" Miklós szigetvári halála után majdnem 100 évvel, a (VII.) Miklós nevű dédunokája az egyesített német-magyar (stb.) hadsereg élén súlyos vereséget mért a törökökre, ám az osztrák (Habsburg) császár olyan békét kötött a szultánnal (Vasvári béke), amivel a törökök jobb helyzetbe kerültek, mint amiben addig voltak, mert a németeknek nem a magyarok helyzete volt fontos, hanem az, hogy legyen egy „puffer zóna”, ami védi őket keleten, és ahol adót lehet szedni.

Így aztán ez az akkor Zrínyi (VII.) Miklós (költő) dühében összeesküvést szervezett, az öccsével, Zrínyi Péterrel együtt (aki amúgy haragudott rá, mert fő műveit magyarul írta, pedig horvát volt az anyanyelve), ám őt (VII. Miklós) egy – feltehetően osztrák – vadkan segítségével megölte egy bérgyilkos (1664). Apja, György (mindegy hányadik) is merénylet áldozata lett (mérgezett retek által), tehát az eset gyanús.

Öccse, Zrínyi (IV.) Péter, továbbá Frangepán, Wesselényi, Nádasdi (az akkori Magyarország legnagyobb nemesi vezetői) és az erdélyi I. Rákóczi Ferenc is megpróbált – török szövetséggel – szembeszállni  a német zsarnoksággal, csakhogy a németek a modern kori „jó zsaru – rossz zsaru” módszerrel sorra rávették őket egymás elárulására (közben Wesselényi magától /?/ meghalt), így már csak Zrínyit, Frangepánt és Nádasdit tudták lefejezni a Bécsújhelyi várban, amit inkább börtönnek használtak, mint a németeket védő végvárnak.

Ennek a Zrínyinek volt a leánya Ilona, aki "Első" Rákóczihoz ment feleségül 1666-ban, (erdélyi fejedelem), és ebből a házasságból született egy lány meg egy fiú. Ez a Rákóczi (Ferencként első), Zrínyi Ilona első férje, a saját anyjával, Báthory Zsófiával is háborúba került, és megostromolta Munkács várát (vallásra hivatkozó politikai okból), ahonnan az anyja ágyúval lövetett a saját fiára. Rákóczi – nem emiatt - lemondott az erdélyi fejedelemségről, de fiatalon meghalt.

És mivel Ilona is fiatal volt, örömmel fogadta a hasonló szemléletű Thököly Imre udvarlását, aki rangban alacsonyabb volt nála, viszont az északi országrészben élesedő német-ellenes kisnemesi mozgalom fő támogatójává vált. (Ma is megtekinthető a Thököly család csembalója, amin talán a kis Imre is tanult zenélni.)

Ám közben a törökök elhatározták, hogy végső csapást mérnek Bécsre, mert ha azt legyőzik, megnyílik az út Velence legyőzésére a szárazföldön át. (Elég régóta tervezték.) Amikor megindult a török szervezkedés, Bécs frászt kapott, és villámgyorsan szövetséget kötött Velencével, meg a Lengyel Királysággal (amit később boldogan darabolt föl), hogy védekezzen a törökök ellen, akik Bécset ostromolták. (Ezt nevezték Szent Ligának.) Ekkor már a pápa is frászt kapott, és még pénzt is küldött, hiszen ha Velence muszlim lesz, a Szent Péter Bazilikára félholdat raknak a kereszt helyére.

És akkor a hatalmas egyesített sereg nekitámadt a törököknek, és 150 év után felszabadította Magyarországot (nem az egészet, de majdnem) az iszlám uralom alól. Mert Európa összecsinálta magát.

Thököly először a törökök oldalán harcolt, de látva, hogy gond van, kezdett másfelé kalandozni, de a németeknek nem kelltt, ám a törökök egy rövid időre elfogták. A kor szokása szerint a teljes udvartartása elkísérte: kancellár, orvos, apród, szakács stb. Csakhogy ő is vitt magával egy hadifoglyot, egy osztrák tábornokot – akit aztán évekkel később elcserélt Zrínyi Ilonára, hogy utolsó éveiket boldogan élhessék le a Török emigrációban. Így meséli el a történteket Rákóczi a visszaemlékezéseiben, aki meg volt győződve, hogy mostohaapja azt akarta, hogy meghaljon kisgyerek korában, ezért vitte csatákba, meg táborozni dermesztő hidegben. A valóság nem egészen ez volt, Magyarország felszabadítása több mint tíz éven át zajlott.)

Idáig jutottunk ma – kb. 40 perc alatt – amikor azt mondtam az unokámnak, hogy ma nem mesélek többet, mert neki ezt még nem is kell mind tudnia, és ennyi információt nem is lehet megjegyezni. Ő erősködött, hogy folytassam, de mondom nincs értelme. Erre az volt a válasz, hogy „de én szeretem a történelmet”.

Dolgom volt, elköszöntünk. És akkor jutott eszembe, hogy miért szereti. Ez a gyerek, meg a nagyobbik unokám is, meg millió más gyerek a világon végignézett minden rajzfilm sorozatot (nem egyszer!), főleg az Avatart, amiknek pontosan ugyanez a lényege. Mindegyik a történelemről szól, egy fiktív történelemről. De ennek a fiktív történelemnek a lényege ugyanaz, mint az igazié: hősiesség, cselszövés, önfeláldozás, bátorság, szerelem, hűség, árulás és hazafiaság – és a harc a GONOSZ ellen. Minden igazi történet erről szól: tehát az igazi történelem is erről szól. Nem arról, amit bármelyik NDK-MKP-MSZMP-KNDP-XYZ ideológia nevében TUDOMÁNYKÉNT akarnak a gyerekek fejébe kalapálni. Az mind hazug, unalmas, levedlett marxizmus. Akkor miért kell ilyen ostoba módon tanítani?!

 

TOVÁBBKÉPZÉS

Nem csak a házi feladat fölösleges, hanem Goethe is? Ha végigolvassátok, ott a válasz.

https://nlc.hu/eletmod/20210208/kertesz-gabor-svajc-leginnovativabb-tanara-interju/

 Kertész Gábor: Svájc leginnovatívabb tanára.

 

TÖRTÉNELEM

A rendszeresen emlegetett Lilla unokám még nem szenved a történelem nevű tantárgy borzalmaitól, a gimnazista unokám pedig még nem küldött szemelvényeket az ő tankönyveiből, de mivel vasárnap van (vagy szombat), bennem - minden ok nélkül - felmerül a kérdés, mi van, ha holnap, vagyis hétfőn bemegyek megtartani az óráimat, és 3 gyerek hiányzik, mert - ez csak utóbb derül ki - a közvetlen hozzátartozóik egyike Covid19 pozitív. Hiszen pénteken még itt voltak.

Nyugi, nem arról az esztelen felelőtlenségről akarok beszélni, ami arra kényszeríti az embereket, hogy a bizonytalan veszélyt lefitymálva (ez egy bibiliai szokás) bátrak legyenek, miközben nem értik, hogy nem csak miattuk, nem csak értük kellenek a szigorítások, hanem sok-sok olyan ember érdekében, akiket nem ismernek, és sose fognak megismerni - remélhetőleg nem azért, mert a "bátrak" is meghalnak. Kell a bátorság, én a magam részéről ezt abban látom, hogy mindegy, ki gyárt elfogadható, ellenőrzőtt vaccinát (nem vakcinát, mert az vak), azt adják be nekem, nyugodtan amikor sorra kerülök. A híres "könnyűlovasság támadása" intő példa: az igazán merész (ha még oly szenilis parancsnok hibája volt is) akciók rendszerint "aránytalanul" kevés hősi halottat követelnek, akik viszont örökké hősök maradnak.

A történelem tantárgyról még sokat fogok írni, de így első elrettentésként csak annyit, hogy amióta én elkezdtem iskolába járni, 61 évvel ezelőtt, azóta ez a tantárgy NULLA mértékben fejlődött. Pedig talán fontosabb, mint a matek, biosz, földrajz, nyelvtan (stb.) együtt - jó, elismerem, az ének és a testnevelés sokkal fontosabb. (Ez nem vicc.)

A történelem tanítás mindig az objektivitás látszatát akarja kelteni, de ezt még soha nem sikerült elérnie: a mai személet ugyanaz, mint a Kádár-korszaki marxizmus (mivel onnan tanulták), lemázolva az aktuális nemzeti-keresztény kenőccsel.

Vajon elmondják-e a mai iskolásoknak, hogy Periklészt tizenötször (minden évben volt szavazás) választották meg sztratégosznak (ami a diktátor=hadvezér athéni megfelelője volt) úgy, hogy egy év kimaradt, mert csalással vádolták? Tudják-e a mai diákok, hogy III. Napóleon, miután megválasztották köztársasági elnöknek, NÉPSZAVAZÁS révén lett császár, és mint szuverén uralkodó, minden fontos parlamenti döntést népszavazással hitelesített?

Sötét, téves, egyoldalú információk ismétlése, szajkózása folyik nemzedékek óta ahelyett, hogy azt tanítanánk a gyerekeknek, amit látnak a filmekben: hogyan, mikor, ki volt olyan hős, hogy még évszázadokkal később is kiérdemli a hős nevet - na és persze mivel. Ma már a svédek, dánok, vagy az oroszok se túl büszkék arra, amit az északi és a keleti vikingek (az ő őseik) műveltek, ahogy én se vagyok büszke a kalandozó magyar hunokra, akik lehugyoztak a Szent Galleni kolostor tetejéről. De ezzel a cikis felhanggal együtt is le kell nyelni, hogy a történelem egyszerre szent és büdös, viszont ha bele akarunk magyarázni bármilyen törvényszerűséget, ami az emberi lélek erényei és hibái fölött áll, mint biológiai - materialista törvény, a saját hitelességünket ássuk alá. Nem az ember van a vetésforgóért, hanem a vetésforgó van az emberért. (Értse, akinek van rá füle - feltéve, ha olvasta a Bibliát :P )

 

 

SZERENCSÉRE MÉG TART A VASÁRNAP (JA NEM, MA SZOMBAT VAN)

Kedvenc mai idézetem (szeretem azt hinni, hogy saját, pedig...):

"Miért nem lehet elhinni, hogy a másik nem hülye (lusta, közönyös, gonosz, számító stb.), csak nem olyan, mint én?"

Remélem, nem olvassátok. Nem kell folyton a Világhálót lesni. (Jó, a képet a FB-ról loptam...)

 

ÖTÖDIK ÓRA: INFORMATIKA

 

Na végre egy tantárgy, amihez nem értek, viszont látom az unokámon, hogy ő érti, vagyis itt van a gordiuszi köldökzsinór, ahol a vágás helye is be van jelölve.

Van olyan diplomás, értelmiségi, vagy „csak” intelligens politikus, oktatásszervező, aki teljes mellszélességgel vállalja, hogy maradjunk a középkorban? A középkori oktatási rendszer lényege – a gótika előtt – az ókorból örökölt „hét szabad művészet” durva kivonata volt, de az is csak az eliten belül is szűk réteg számára, mert az uralkodó réteg, a harcos, erős „újgazdag” rablólovagoknak büdös volt a kultúra – pedig a saját szaguk se lehetett semmi.

Ha egy időgép segítségével egy 30 ezer évvel ezelőtti csecsemőt egy mai családba helyeznénk, ahol van férfi is nő is, szabadon értelmezve, pontosan ugyanazokat a dolgokat csinálná, amit minden mai gyerek. Már egy, másfél éves korában nyomogatná a mobilt, játszana a laptopon, satöbbi, mintha nem utazott volna 30 ezer évet az időben. Ebből az is következik, hogy minden mai gyerek képes lenne ugyanarra a tudásra, amit majd a 30 ezer év múlva élő emberek tudnak. Mi korlátozza őket? Nyilván a korszak, vagyis alapvetően mi.

Mi, akik most élünk, elavultak és buták vagyunk nem csak a 30 ezer év múlva, hanem az 50 év múlva élő emberekhez képest is. Kedvenc szórakozásom, hogy amikor valaki egy szuper csúcs, új telefonnal büszkélkedik, flegmán azzal reagálok, hogy „képes voltál megvenni egy ilyen elavult vackot? Holnap már a kutyának se kell.”

A „fejlődés” nem a technikában van. A fejlődés lényege, hogy az ember egyre több információt tud kezelni egyszerre, amihez egyre nagyobb szüksége van a technikára. Csakhogy az kevés. Ahogy a „klasszikus oktatás” tulajdonképpeni célja nem csak az információk bemagolása, a tudáshoz való hozzáférés útjának megtanítása volt, hanem az igényes, értelmes szelektálás is a tetszetős, ám téves információk tengerében. Ebben nem csak a középkor, de még az ókor sem jeleskedett igazán, ez a fajta kritikus, objektív szemlélet a XVIII. században kezdett megerősödni, majd a tudomány és az ipar szédítő száguldása közepette a XIX. század végére vált uralkodóvá, hogy aztán irányítsa a XX. század jelentős részét. Bár néha rossz felé.

Csakhogy ma ( úgy 30-40 éve) kezd visszafordulni a tendencia. A demokrácia szétterülése, az internet terjedése révén az információk megszerzése és terjesztése ellenőrizhetetlenné válik, a legelképesztőbb baromságok uralkodnak a világhálón. Van, amit csak brahiból csinálnak (szerintem az „üreges Föld” elmélete is ilyen), de vannak egészen gonosz és káros téveszmék is.

Ezt nem lehet semmilyen diktatúrával szabályozni, hiszen éppen az eddigi abszolút uralkodó eszmék ellen születnek meg azok fejében, akik nem tudatlanok, csak nem eléggé tájékozottak. Régen félműveltnek hívták őket. Rengeteg szimpatikus elmét tudnék felsorolni – szigorúan név nélkül, nehogy reklámot csináljak nekik – akik szellemes képzettársítások segítségével vélik bizonyítani sci-fibe illő világmagyarázatukat. Sok különbség nincs is köztük, meg az „akadémikus tudomány” számos képviselője között, néha csak annyi, hogy ez utóbbiak matematikailag koherens rendszerben dolgoznak – bár logika (lásd Gödel) nélkül.

Hogy ezt hogyan kéne tanítani az iskolában, én már nem fogom tudni, de az tetszik, hogy az informatika oktatás eleve az interaktivitásra épül. Ez a jövő iskolájának bölcsője, nem a magoltatás a cél, hanem a felfedezés öröme, persze értelmes kontroll mellett.

.

 

PÉNTEK

Normális tanár nem ilyenkor akarja belegyömöszölni szegény szabadulni, játszani vágyó gyerekek fejébe a legunalmasabb, legbonyolultabb anyagot, merthogy szorít a cipő, mindjárt vége a hétnek, a tanévnek, le vagyunk maradva, és az osztály átlag is siralmas.

Hanem inkább felolvas egy jó mesét, vagy igaz történetet, érdekes rajzos-készítős-logikai játékos feladatokat ad nekik, vagy ha jó az idő, hagyja, hadd játsszanak, beszélgessenek az udvaron.

Én se erőszakoskodom, de aki tud angolul, vagy ha nem, de magyarul utána olvas a videóban látható pedagógus tevékenységének, nem lesz elveszett idő. (Bár magyarul még nem szerepel a Wikipedián :( )

Amikor ezt az előadását megnéztem a neten, e-mailben gratuláltam neki az egyetemi címére, és ő kedvesen megköszönte. (Sugata Mitra)

https://www.ted.com/talks/sugata_mitra_build_a_school_in_the_cloud?fbclid=IwAR0gbvqAecNbfwjPXHhRjJvLasJNk3li7SctzGKpNLKVcQ3MQSLjZZftHwU

 

HATODIK ÓRA: IDEGEN NYELV

Először jöjjön a feladat, kicsit leegyszerűsítve:

"Párosítsd össze a szavakat:

net, neves, ifve, inne, xsi, eno, gihte, rehet, owt, furo

gyén, romhá, tö, őttek, gey, ízt, tah, neklic, éht, colyn"

Ha esetleg nem jönnétek rá egyből, milyen szavak ezek, könnyítésül mtutoak egy példát arra, amit nem olyan régen, már az internet korában tudtam meg, hogyha egy szó első és utolsó betűje közti betűk össze vannak keverve, a fluent (=gyakorlott) olvasó könnyen el tudja olvasni, sőt, ha csak két betű van felcserélve, gyarkan átsiklik rajta a szemünk. (Ugye? 😏)

Csakhogy ez a korosztály - negyedikes általános iskolások - még nem gyakorlott olvasó. A saját anyanyelvükön se ismerik fel egyből az összekevert betűkből álló szavakat, nemhogy azon az idegen nyelven, amit csak nemrég kezdtek tanulni. Kipróbáltam az unokámmal.

Ez a tankönyv Angliában készült, kifejezetten nem angol anyanyelvűek angolra tanításához. Gyanítom, hogy az eredeti szerzők még sose próbáltak megtanulni egyetlen nekik idegen nyelvet se. Vagy egyszerűen nyelvzsenik. De miért gondolták a T. magyar Tankönyv Tekintélyek, hogy ez legyen az államilag elfogadott negyedikes angol könyv? (Vagy legalábbis a fő...) Mert nekik vidám perceket szerzett ez a könnyed, játékos szöveg?

Ráadásul még azt a szabályt se tartották be, hogy az első és utolsó betűk a helyükön maradjanak. Jobb lett volna egy olyan feladat, ahol maguk a gyerekek keverik össze a szavak betűit, hogy vicces, vagy értelmes új savazak legyenek belőlük.

Van egy másik súlyos műhiba is a könyvben, de erről majd a napköziben lesz szó.

CSAK GYEREKEKNEK (AKÁRHÁNY ÉVESEK) 

Nem vagyok egy agresszív posztoló, de ezt a számot már 10 éve szeretem, és ma még időszerűbb, mint akkor volt: 

 

ELSŐ SZÜNET

Lilla és a verslábak

Lilla unokám abban a szerencsés helyzetben van, hogy a szülei igazi irodalmárok, így a beszéddel együtt megtanulta a verslábakat is (nem a nevüket, csak a használatukat). Gyakran lep meg olyan felismerésekkel, amikor egy hétköznapi szövegben meglátja a versritmust, mint amilyen Weöres Sándor híres leleménye: "Furcsán szökken a pentameter sor elő: / Tóth Gyula bádogos és / vízvezeték szerelő".

A versek olyan élőlények, amik abban a pszichikus térben szikráznak, úsznak, repülnek (stb.), ahol a gondolatok, a szerelmek, álmok. Persze, ugyanúgy van testük, mint minden élőlénynek, egy bonyolult organizmus, bőrrel, csontvázzal (vagy a szabadvers esetében anélkül), és főleg lélekkel, ami alatt azt az éltető erőt értem, ami megkülönbözteti a freskót a festett faltól. Lehet elemezni, lehet gyógyítani, és aki magát a verset nem érti, vagy nem szereti így találhat benne érdekeset. De gyerekeknek ezt tanítani nagyobb bűn, mint a hét főbűn egyszerre.

Ugyanis, ha nem tudnátok, a "gyerek-vezető" (paidagogosz) dolga és célja nem az, hogy "kigyomlálja"  az emberből mindazt a természetes értelmet, zsenialitást, vidámságot és szépséget, amivel minden emberkölyök a világra jön az ősember óta a XXX. századig, és remélhetően azon túl is. A homo sapiens, mint biológiai létező ugyanaz volt, van és lesz. Hogy akkor a mai gyerekből miért nem lesz - ha nem is XXX. századi, de mondjuk XXII. századi felnőtt - az az oktatáson múlik. Persze nyilván nem lehet időt ugrani, hiszen az árnyékunkat se tudjuk átugrani - egyszer hosszú percekig figyeltem egy 3 éves kisfiút, aki ezzel próbálkozott - de halálos bűn befagyasztani a jelenbe a múltat.

Tegnap éjjel felmerült bennem egy rémkép, milyen lenne a legrosszabb tankönyv. Szerencsére nem tudom, de kitaláltam egy tipikus feladatot.

Olvasás tankönyv 2039 oldal, 83-as feladat

1. Számold meg a hosszú és rövid szótagokat az alábbi két versrészletben. 

2. Hasonlítsd össze a két versrészletet, hány azonos szó szerepel bennük.

3. Milyen rímeket használnak a költők?

4. Milyen hangulatot közvetít a két vers? Beszéld meg a barátaiddal.

"Nap süt, homályló északifény borong -

tartalmaidban ott bolyong

az öntudatlan örökkévalóság." (József Attila: Óda)

"S a két arc, az Igaz és a Van

összefordul mámorosan,

s mint a nap meg a tenger

nézi egymást ragyogó szerelemmel." (Weöres Sándor: Harmadik szimfónia)

Szerencsére már nekem se kellett békát boncolni (pedig érdekes lenne, de sajnálom szegény békákat) de azt hiszem, kevésbé undorító dolog, mint "in vitro" tanítani az irodalmat.

 

NEGYEDIK ÓRA: IRODALOM

 

Az irodalom és az ének tankönyv és munkafüzet tűnik a leginkább gyerekbarátnak. De azért az irodalom se fenékig (vagyis mélyen) tejfel.

Én már 67 éves vagyok, de kristálytisztán emlékszem arra, hogy gyerekkoromban mennyire bosszantott, amikor ugyanilyen szemlélettel tanították az irodalmat, mint ez a könyv. Akkor ugye kommunizmus vót, amikor muszáj vót szájba rágni a NAGY ESZMÉT, tehát gondolhatnánk, hogy ez, 30 évvel Kádár és a kommunizmus halála után már nem van így. (Tessék aláhúzni pirossal, hiszen magyartalan.) Pedig de, csak már nincsenek eszmék, hanem van egy hibásan lepárolt keresztény erkölcs-pálinka, meg a nemzeti eszme alján maradt borseprő, így aztán nem tudnak mit kezdeni József Attilával. Pedig ő marxista (igen, ő nem kommunista volt, hanem marxista) létére mélyebben írt Istenről és a hazáról, mint a mai keresztények és hazafiak többsége.

De van egy ennél még súlyosabb baja a könyvnek. A tudálékosság. Ettől is kilelt a hideg gyerekkoromban, ahogy Arany Jánost is: „gondolta a fene” írta az irodalomelemzőkről.

Már kevés vers maradt meg egészben a memóriámban abból a kb. 100-ból, amit 25 évesen tudtam (bár legalább a Jónás Könyvét ma is minden nap elmondom), de a megmaradtak közül az egyik legfontosabb:

JÓZSEF ATTILA: MAMA

Olvasókönyv, 78. o.

Hogy lássátok, az itt található feladatok (az elsőt leszámítva) mennyire lenézik a gyerekeket, csak kettőt idézek:

3. / 1. „Mikor írhatta a költő a verset. Olvass fel ezt bizonyító sorokat!”

Tetszik emlékezni a versre? Így kezdődik: „Már egy hete csak a mamára gondolok, meg-megállva.”

Mi derül ebből ki? Hogy nem gyerekkorában írta, hanem mondjuk a héten. Ezt támasztja alá ez is: „Nem nyafognék, de már késő. Most látom, milyen óriás ő.”

Tehát mit tudunk meg? Hát, szegény már egy hete csak a mamára gondol (melyik évben, melyik hónapban? ki tudja), és már nem gyerek. Könyörgöm, ez nem volt magától értetődő eleve?

A hármas feladat többi kérdése is ugyanilyen álokoskodás. (=baromság)

Lássunk még egy párost a negyedik feladatból:

4. "Válogasd szét a számok segítségével a mamára és az Attilára jellemző kifejezéseket!

1: megállás nélkül dolgozik, 2: ordít, toporzékol."

Ha ez a feladat egy olyan tankönyvben szerepelne, amivel külföldi diákokat tanítanak magyarra, teljesen jó lenne. Így viszont ciki: a tankönyvírónak lila gőze sincs, hogyan kell verset elemezni 9-10 éves korú gyerekekkel.

Erre következzen a bibliai kalapács: a verstan.

Verstanra egyetlen költőnek sincs szüksége, mert ő maga teremti meg a verstant. Van-e szüksége verstani ismeretre azoknak, akik szeretnek verset olvasni? Konkrétan: nincs. A verstan „tudása” megöli a vers élvezetét. Kivéve annál a néhány elmebetegnél, aki maga is ír verset, és lubickol a formák gazdagságában. (Irigylem őket.) Értelmetlen áltudományoskodás negyedikes gyerekeknek a következő feladatot adni:

8. „Számold meg soronként a szótagszámot! A szabályos lüktetést a soronkénti ­­­­________ szótag adja."

Ez így eleve nem igaz, mert a lüktetést a hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozása adja. Másrészt, mint mondtam (vagy akartam mondani), ezt majd akkor magyarázzuk el neki, amikor magától ír verset (én is írtam verseket 9, 10 éves koromban). De a legszörnyűbb az egészben az, hogy a tankönyvíró már nem tudott mit kitalálni, hogy beteljen a tankönyv oldala, és gondolta, hogy még azokat is megszivatja, akiket egyáltalán nem érdekel az irodalom. Csak hogy elég tudományos legyen.

Kérdés: Melyik ismert költő van a képen, akiről ez a bejegyzés szól?

 

MÁSODIK ÓRA: MATEMATIKA

 

Vegyünk például egy matek példát. Senki ne számítson matematikai műhibára. Ahogy a többivel se ez a bajom, bár hibás szó elválasztást találtam a nyelvtan könyvben is, de az nyilván a tördelő szerkesztő program bűne.

Minden gyerek szeret számolni, összefüggéseket megérteni, gondolkodni, már óvodás korában, és az sem igaz, amit pszichológia állított, hogy a kisgyerekek gondolkodása kizárólag mágikus. Szeretik a meséket, hisznek a varázslatban, de csak annyira veszik komolyan, amennyire a felnőttek szeretik a szappanoperákat. Amikor a 4 éves unokámnak azt mondtam, hogy azért beszélek az anyámhoz, mert ő lát engem az égből, bennfentes tapintattal mosolyogva mondta: „De papa…”! Meg is beszéltük, hogy bár valószínűleg létezik lét a halál után (sőt előtte is) azt nem lehet ilyen háromdimenziós fogalmakkal leírni.

Ahogy Ranschburg Jenő mondta, az óvodák tele vannak zseniális gyerekekkel, miért van az, hogy az általános iskola hetedik osztályában nagyítóval is alig találni őket? Hát lássuk:

IV. OSZTÁLYOS MATEMATIKA TANKÖNYV PÉLDA, 53. o. 8. feladat:

„Rekordok az állatvilágban.

A legnagyobb szarvasmarha tömege 2267 kg, a legkisebbé 225 kg.

a)      Hány kilogrammot mutatna a mérleg, ha a két állatot egyszerre állítanánk rá?

b)     Számítsd ki a két állat tömege közti különbséget!

c)      A szarvasmarha átlagos tömege 850 kg. Hány kilogramm az eltérés a rekord tömeg állatok és egy átlagos állat tömege között?”

Tessék mondani, ez milyen tantárgy? Matematika, vagy olvasás és szövegértés? Matematikailag baromi egyszerű (hogy a szarvasmarhára utaljak). Összeadás, kivonás. Ez utóbbi két változatban. Ravasz. Miért utálja a gyerek? Mert nem érdekli a szarvasmarha, még elolvasni se mindenki tudja a szót, pedig lehetne tehén, vagy varázsgömb is. Esetleg lovagi páncél. Aztán ott van a rekord szó. Van fogalma a T. tankönyvírónak, hogy a „rekord” szó jelentéstartománya mekkora? Miből gondolja, hogy egy negyedikes gyerek pont arra fog asszociálni, amire ő?

Ha matekot tanítunk, nem illik nehezíteni a pályát, amúgy se könnyű az, viszont szép. Mennyivel izgalmasabb lenne például egy ilyen példa:

„A korodbeli gyerekek többsége 130 centi magas. A világon eddig élt legmagasabb férfi 272 centi volt.

a)      Milyen magas lenne együtt egy átlagos gyerek, meg az a férfi?

b)     Mekkora a különbség kettőjük között?

c)      Mérd meg a saját magasságodat, és számítsd ki, mekkora köztetek a különbség!

d)     Hány veled egyforma magas gyereknek kéne egymás vállára állnia, hogy ugyanolyan magasak legyenek, mint az óriás férfi? Ne felejtsd el, a váll nem a teljes testmagasság. A válltól a fejtetőig átlagosan 30 centiméter a különbség.

e)     A férfi felesége 172 centi magas volt. Mekkora volt a különbség közöttük?”

Ilyen műhibákkal Dunát lehetne rekeszteni, (bár félek, sokan nem is értik, mi ebben a hiba), pedig ezek több kárt okoznak, mint a Bős-Nagymaros. Vagyis, bocs: _ős-­_agymaros.

Értem, hogy a matematika tanítás másodlagos célja a fegyelmezett gondolkodás elsajátítása és begyakorlása, aminek fontos része az, hogy a lehető legunalmasabb, szárazabb, sőt érthetetlenebb számolási feladatokat is át kell látni, meg kell oldani. De ehhez először az elsődleges célt kéne elérni, nevezetesen azt, hogy a matek tanításával felkeltsük (pontosabban ne romboljuk le) a gyerek érdeklődését, és ne vonjuk el a figyelmét a szigorú, logikus gondolkodástól olyasmivel, ami nem a matematika feladata. Erre is van példa a tankönyvben, élvezte is az unokám, kár, hogy a szorzótábla megtanítása nem erőssége a matekoktatásnak. Anélkül pedig egy kicsit nehéz.