TANKÖNYVTAN

 

MAGYAR (- ORSZÁGI) TÖRTÉNELEM

Évek (évtizedek?) óta árgus szemekkel követném (ha lenne rá időm) a Rubicon nevű - kövezzetek meg, vagy ami tetszik - hiánypótló folyóiratot. Bárcsak lenne időm elolvasni mindent, ami benne és általa megjelenik. 

De...

(Mint mindig) Azt tudom, hogy nem nekem szól, amit írnak, hanem a történelem tanároknak - és mániákus történészeknek. De a nyakamat (vagy legalábbis Zrínyi és Frangepán nyakát) teszem rá, hogy nincs 2021 (csak a dátum miatt) olyan magyar történész ma, aki minden kérdésre tudja a helyes választ az alábbi feladatsorokra, amiket e-mailben kapok.   

Mivel itt nem tudok linket beilleszteni, csak kettőt írok le, amiket VÉLETLENÜL eltaláltam. (Ja, nem, bocsi)

Már a 3 könnyű kérdésből is elszúrtam kettőt, erre jön az első nehéz kérdés: "A szabadságharc leverése után sok honvédtisztnek nyílt lehetősége a visszavágásra? Melyik háborúban vezettek seregeket - többek között - Guyon Richard és Kmety György?"  Válaszok: 1. Lengyel felkelés (1863) 2. Orosz-tötök háború (1878-79) 3. Habsburg-piemonti háború (1859) 4. Krími háború (1853-56).

Hát igen. Tényleg érdekes. Kábé annyira, mint az, hogy egy szitakötő szárnyában hány darab aminosav van. De az emberek történelmében nem az a fontos, hogy kinek volt nagyobb (vagy kisebb) csápja, hanem hogy ki volt hős, ki volt áruló, ki volt bátor, ki volt gyáva, ki állt a védtelenek mellett, és ki ellen kellett kiállnia, ki élt a jogaival, kit fosztottak meg a jogaitól, ki élt vissza a hatalmával és ki szállt szembe az elnyomó hatalommal. Amíg a történelem tanítása nem erre épül, hanem a korszakok molekuláira, bármikor nevelhetünk olyan generációt, amelyik hisz Hitlernek, Sztálinnak, Maonak... és sorolhatnám.

De lássuk a másikat. (Ja, az előzőt se találtam el... És ezt sem.)

Kérdés: "Bármilyen hihetetlen, az 1848-49-es szabadságharc során nem csak a harcok okoztak többlethalálozást. Mi követelt sokkal több áldozatot a csatáknál és a fosztogatásoknál?" Válaszok: 1. Éhezés, 2. Pestis járvány, 3. Tüdőbaj, 4. Kolerajárvány. Ha valaki olvasta Petőfi Sándor "Szörnyű idő" című versét:

Szörnyű idő, szörnyű idő!
S a szörnyüség mindegyre nő.
Talán az ég
Megesküvék,
Hogy a magyart kiirtja.
Minden tagunkból vérezünk,
Hogy is ne? villog ellenünk
A fél világnak kardja.
 

És ott elől a háború
Csak a kisebb baj; szomorúbb,
Mi hátul áll,
A döghalál.
Be kijutott a részed
Isten csapásiból, o hon,
Folyvást arat határidon
Két kézzel az enyészet.
 

Egy szálig elveszünk-e mi?
Vagy fog maradni valaki,
Leírni e
Vad fekete
Időket a világnak?
S ha lesz ember, ki megmarad,
El tudja e gyászdolgokat
Beszélni, mint valának?
 

S ha elbeszéli úgy, amint
Megértük ezeket mi mind:
Akad-e majd,
Ki ennyi bajt
Higgyen, hogy ez történet?
És e beszédet nem veszi
Egy őrült, rémülésteli,
Zavart ész meséjének?
 

...az egyből a pestisre gondol. És  nincs igaza? Lehet, hogy egy (nem akármilyen) költőtől többet tanulunk történelemből, mint a szőrszálhasogató precizitásból?

Mindamellett megmaradok a Rubicon olvasójának - amennyi időm van rá - mert elképesztően izgalmas. De KÖNYÖRGÖM, ne ők tanítsanak az iskolában!!!!