TANKÖNYVTAN

 

TÖRTÉNELEM, VAGY AMIT AKARTOK

(tilos végigolvasni)

 A negyedikes unokám éppen otthon van, szokásos influenza megbetegedés miatt, tehát van időnk interneten beszélgetni nap közben is, mivel a Covid idején személyesen nem találkozhatunk (sajnos a veszélyeztetett fajok közé tartozom). A héten Thökölyről, Zrínyi Ilonáról és részben Rákócziról tanulnak a többiek, s mivel erről korszakról már eddig is sokat beszéltem neki, tudja, hogy szívesen mesélek. (Meg az anyjának is, akivel együtt csodálkoztunk 2003. március 15-én, hogy a Rákóczi-szabadságharcnak miért nincs nemzeti ünnepnapja, amire a Parlament – ahova ez ügyben levelet írtam – azt válaszolta, a Tudományos Akadémia szakvéleménye szerint a nemzeti ünnepnapok nem parlamenti határozat útján születnek. (hmm) Na és Március 15? Október 23? Az eltörölt (helyesen) március 21, április 4. és november 7? Sőt, István király ünnepe se létezne a Parlament nélkül…)

Onnan kezdtem a dolgot, hogy Magyarország nem három, hanem négy felé volt szakítva, mert a Török Birodalom – aminek stratégiai célja Velence legyőzése volt a szárazföldön keresztül, mivel a tengeren nem sikerült – lenyúlta az ország közepének nagy részét. Maradt Erdély (erről csak pár szót, főleg a vallási tolerancia oldaláról) valamint az északi és nyugati országrész, ami elvben a német császár (és király) uralma alatt állt, de északon gyakran voltak lázadások. A nyugati részt a dalmáciai (vagyis saját néven horvát) nép lakta, aminek vezetői, a Zrínyiek: horvátok voltak. Az „Első” Zrínyi (IV.) Miklós mégis életét áldozta Szigetvárnál Magyarországért a török elleni harcban (egész seregével együtt), pedig közben meghalt Nagy Szulejmán (az ostromló), amit a nagyvezír, meg a többiek azért titkoltak el a török katonák elől, mert azok nagy része kényszer alatt állt: a gyávákat és lázadókat helyben felkoncolták. Ha megtudták volna, hogy a szultán halott, lehet, hogy az egész vezetőséget lemészárolják, akik őket háborúba kényszerítették.

Ennek a Zrínyinek volt két dédunokája, egy Miklós, meg egy Péter. "Első" Miklós szigetvári halála után majdnem 100 évvel, a (VII.) Miklós nevű dédunokája az egyesített német-magyar (stb.) hadsereg élén súlyos vereséget mért a törökökre, ám az osztrák (Habsburg) császár olyan békét kötött a szultánnal (Vasvári béke), amivel a törökök jobb helyzetbe kerültek, mint amiben addig voltak, mert a németeknek nem a magyarok helyzete volt fontos, hanem az, hogy legyen egy „puffer zóna”, ami védi őket keleten, és ahol adót lehet szedni.

Így aztán ez az akkor Zrínyi (VII.) Miklós (költő) dühében összeesküvést szervezett, az öccsével, Zrínyi Péterrel együtt (aki amúgy haragudott rá, mert fő műveit magyarul írta, pedig horvát volt az anyanyelve), ám őt (VII. Miklós) egy – feltehetően osztrák – vadkan segítségével megölte egy bérgyilkos (1664). Apja, György (mindegy hányadik) is merénylet áldozata lett (mérgezett retek által), tehát az eset gyanús.

Öccse, Zrínyi (IV.) Péter, továbbá Frangepán, Wesselényi, Nádasdi (az akkori Magyarország legnagyobb nemesi vezetői) és az erdélyi I. Rákóczi Ferenc is megpróbált – török szövetséggel – szembeszállni  a német zsarnoksággal, csakhogy a németek a modern kori „jó zsaru – rossz zsaru” módszerrel sorra rávették őket egymás elárulására (közben Wesselényi magától /?/ meghalt), így már csak Zrínyit, Frangepánt és Nádasdit tudták lefejezni a Bécsújhelyi várban, amit inkább börtönnek használtak, mint a németeket védő végvárnak.

Ennek a Zrínyinek volt a leánya Ilona, aki "Első" Rákóczihoz ment feleségül 1666-ban, (erdélyi fejedelem), és ebből a házasságból született egy lány meg egy fiú. Ez a Rákóczi (Ferencként első), Zrínyi Ilona első férje, a saját anyjával, Báthory Zsófiával is háborúba került, és megostromolta Munkács várát (vallásra hivatkozó politikai okból), ahonnan az anyja ágyúval lövetett a saját fiára. Rákóczi – nem emiatt - lemondott az erdélyi fejedelemségről, de fiatalon meghalt.

És mivel Ilona is fiatal volt, örömmel fogadta a hasonló szemléletű Thököly Imre udvarlását, aki rangban alacsonyabb volt nála, viszont az északi országrészben élesedő német-ellenes kisnemesi mozgalom fő támogatójává vált. (Ma is megtekinthető a Thököly család csembalója, amin talán a kis Imre is tanult zenélni.)

Ám közben a törökök elhatározták, hogy végső csapást mérnek Bécsre, mert ha azt legyőzik, megnyílik az út Velence legyőzésére a szárazföldön át. (Elég régóta tervezték.) Amikor megindult a török szervezkedés, Bécs frászt kapott, és villámgyorsan szövetséget kötött Velencével, meg a Lengyel Királysággal (amit később boldogan darabolt föl), hogy védekezzen a törökök ellen, akik Bécset ostromolták. (Ezt nevezték Szent Ligának.) Ekkor már a pápa is frászt kapott, és még pénzt is küldött, hiszen ha Velence muszlim lesz, a Szent Péter Bazilikára félholdat raknak a kereszt helyére.

És akkor a hatalmas egyesített sereg nekitámadt a törököknek, és 150 év után felszabadította Magyarországot (nem az egészet, de majdnem) az iszlám uralom alól. Mert Európa összecsinálta magát.

Thököly először a törökök oldalán harcolt, de látva, hogy gond van, kezdett másfelé kalandozni, de a németeknek nem kelltt, ám a törökök egy rövid időre elfogták. A kor szokása szerint a teljes udvartartása elkísérte: kancellár, orvos, apród, szakács stb. Csakhogy ő is vitt magával egy hadifoglyot, egy osztrák tábornokot – akit aztán évekkel később elcserélt Zrínyi Ilonára, hogy utolsó éveiket boldogan élhessék le a Török emigrációban. Így meséli el a történteket Rákóczi a visszaemlékezéseiben, aki meg volt győződve, hogy mostohaapja azt akarta, hogy meghaljon kisgyerek korában, ezért vitte csatákba, meg táborozni dermesztő hidegben. A valóság nem egészen ez volt, Magyarország felszabadítása több mint tíz éven át zajlott.)

Idáig jutottunk ma – kb. 40 perc alatt – amikor azt mondtam az unokámnak, hogy ma nem mesélek többet, mert neki ezt még nem is kell mind tudnia, és ennyi információt nem is lehet megjegyezni. Ő erősködött, hogy folytassam, de mondom nincs értelme. Erre az volt a válasz, hogy „de én szeretem a történelmet”.

Dolgom volt, elköszöntünk. És akkor jutott eszembe, hogy miért szereti. Ez a gyerek, meg a nagyobbik unokám is, meg millió más gyerek a világon végignézett minden rajzfilm sorozatot (nem egyszer!), főleg az Avatart, amiknek pontosan ugyanez a lényege. Mindegyik a történelemről szól, egy fiktív történelemről. De ennek a fiktív történelemnek a lényege ugyanaz, mint az igazié: hősiesség, cselszövés, önfeláldozás, bátorság, szerelem, hűség, árulás és hazafiaság – és a harc a GONOSZ ellen. Minden igazi történet erről szól: tehát az igazi történelem is erről szól. Nem arról, amit bármelyik NDK-MKP-MSZMP-KNDP-XYZ ideológia nevében TUDOMÁNYKÉNT akarnak a gyerekek fejébe kalapálni. Az mind hazug, unalmas, levedlett marxizmus. Akkor miért kell ilyen ostoba módon tanítani?!