AZ A BAJ...
Az a baj, hogy mindig azzal kell kezdenem, "az a baj, hogy hiába beszélek". Hiába beszéltek azok a zsenik is, akiktől én tanultam - ha tanultam - és hiába beszélnek azok a zsenik, mint amilyenekről az alábbi írásban van szó, mert ahogy egy régi szállóige tartja, Magyarországon a budi nem robban. Marad.
A cikkben bemutatott szemléletben nem csak az a fontos, hogy érdekessé teszi az iskolát (eleve felháborító, hogy nem így van, és még csak nem is akarják, hogy így legyen - ami XXI. századi ősemberképzés tuti alapja), hanem az értékelés. Tökéletesen van benne megfogalmazva a tanulás-tanítás lényege: megoldolgoztatni a gyerekeket azért, hogy meguktól jöjjenek rá, mi a feladat, és aztán addig gyakoroltatni, amíg készséggé nem válik, nem büntetéssel, hanem a természetes önérzet által: "nem igaz, hogy nem tudom megcsinálni!"
Évek óta dicsérem a számítógépes játékokat, mert olyan kitartásra nevelik a gyerekeket, amilyen bennem sose alakult ki, mert nem voltak ilyen játékok. (Amikor meg voltak, már késő volt, és hamar meguntam őket.) A büntetéstől (bukástól) való félelem nemcsak nem elég a jó iskolához, hanem siralmasan elavult és megalázó is.
A függőség kialakulásának veszélye tényleg nagy - bár némileg csökkenőben van - de az többnyire akkor is kialakul, ha nem tanulási céllal játszanak a gyerekek, aminél csak jobb, ha közben belemegy a matek, meg a történelem is a fejükbe, egyéb tudományokról nem is beszélve. Kanadában Már 2020-ban használni kezdték az egyik legnépszerűbb internetes játékot oktatási célra.
https://www.youtube.com/watch?v=etkF8Ny51tQ&feature=emb_logo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.