TANKÖNYVTAN

 

HATODIK ÓRA: IDEGEN NYELV

Először jöjjön a feladat, kicsit leegyszerűsítve:

"Párosítsd össze a szavakat:

net, neves, ifve, inne, xsi, eno, gihte, rehet, owt, furo

gyén, romhá, tö, őttek, gey, ízt, tah, neklic, éht, colyn"

Ha esetleg nem jönnétek rá egyből, milyen szavak ezek, könnyítésül mtutoak egy példát arra, amit nem olyan régen, már az internet korában tudtam meg, hogyha egy szó első és utolsó betűje közti betűk össze vannak keverve, a fluent (=gyakorlott) olvasó könnyen el tudja olvasni, sőt, ha csak két betű van felcserélve, gyarkan átsiklik rajta a szemünk. (Ugye? 😏)

Csakhogy ez a korosztály - negyedikes általános iskolások - még nem gyakorlott olvasó. A saját anyanyelvükön se ismerik fel egyből az összekevert betűkből álló szavakat, nemhogy azon az idegen nyelven, amit csak nemrég kezdtek tanulni. Kipróbáltam az unokámmal.

Ez a tankönyv Angliában készült, kifejezetten nem angol anyanyelvűek angolra tanításához. Gyanítom, hogy az eredeti szerzők még sose próbáltak megtanulni egyetlen nekik idegen nyelvet se. Vagy egyszerűen nyelvzsenik. De miért gondolták a T. magyar Tankönyv Tekintélyek, hogy ez legyen az államilag elfogadott negyedikes angol könyv? (Vagy legalábbis a fő...) Mert nekik vidám perceket szerzett ez a könnyed, játékos szöveg?

Ráadásul még azt a szabályt se tartották be, hogy az első és utolsó betűk a helyükön maradjanak. Jobb lett volna egy olyan feladat, ahol maguk a gyerekek keverik össze a szavak betűit, hogy vicces, vagy értelmes új savazak legyenek belőlük.

Van egy másik súlyos műhiba is a könyvben, de erről majd a napköziben lesz szó.