TANKÖNYVTAN

 

NEGYEDIK ÓRA: IRODALOM

 

Az irodalom és az ének tankönyv és munkafüzet tűnik a leginkább gyerekbarátnak. De azért az irodalom se fenékig (vagyis mélyen) tejfel.

Én már 67 éves vagyok, de kristálytisztán emlékszem arra, hogy gyerekkoromban mennyire bosszantott, amikor ugyanilyen szemlélettel tanították az irodalmat, mint ez a könyv. Akkor ugye kommunizmus vót, amikor muszáj vót szájba rágni a NAGY ESZMÉT, tehát gondolhatnánk, hogy ez, 30 évvel Kádár és a kommunizmus halála után már nem van így. (Tessék aláhúzni pirossal, hiszen magyartalan.) Pedig de, csak már nincsenek eszmék, hanem van egy hibásan lepárolt keresztény erkölcs-pálinka, meg a nemzeti eszme alján maradt borseprő, így aztán nem tudnak mit kezdeni József Attilával. Pedig ő marxista (igen, ő nem kommunista volt, hanem marxista) létére mélyebben írt Istenről és a hazáról, mint a mai keresztények és hazafiak többsége.

De van egy ennél még súlyosabb baja a könyvnek. A tudálékosság. Ettől is kilelt a hideg gyerekkoromban, ahogy Arany Jánost is: „gondolta a fene” írta az irodalomelemzőkről.

Már kevés vers maradt meg egészben a memóriámban abból a kb. 100-ból, amit 25 évesen tudtam (bár legalább a Jónás Könyvét ma is minden nap elmondom), de a megmaradtak közül az egyik legfontosabb:

JÓZSEF ATTILA: MAMA

Olvasókönyv, 78. o.

Hogy lássátok, az itt található feladatok (az elsőt leszámítva) mennyire lenézik a gyerekeket, csak kettőt idézek:

3. / 1. „Mikor írhatta a költő a verset. Olvass fel ezt bizonyító sorokat!”

Tetszik emlékezni a versre? Így kezdődik: „Már egy hete csak a mamára gondolok, meg-megállva.”

Mi derül ebből ki? Hogy nem gyerekkorában írta, hanem mondjuk a héten. Ezt támasztja alá ez is: „Nem nyafognék, de már késő. Most látom, milyen óriás ő.”

Tehát mit tudunk meg? Hát, szegény már egy hete csak a mamára gondol (melyik évben, melyik hónapban? ki tudja), és már nem gyerek. Könyörgöm, ez nem volt magától értetődő eleve?

A hármas feladat többi kérdése is ugyanilyen álokoskodás. (=baromság)

Lássunk még egy párost a negyedik feladatból:

4. "Válogasd szét a számok segítségével a mamára és az Attilára jellemző kifejezéseket!

1: megállás nélkül dolgozik, 2: ordít, toporzékol."

Ha ez a feladat egy olyan tankönyvben szerepelne, amivel külföldi diákokat tanítanak magyarra, teljesen jó lenne. Így viszont ciki: a tankönyvírónak lila gőze sincs, hogyan kell verset elemezni 9-10 éves korú gyerekekkel.

Erre következzen a bibliai kalapács: a verstan.

Verstanra egyetlen költőnek sincs szüksége, mert ő maga teremti meg a verstant. Van-e szüksége verstani ismeretre azoknak, akik szeretnek verset olvasni? Konkrétan: nincs. A verstan „tudása” megöli a vers élvezetét. Kivéve annál a néhány elmebetegnél, aki maga is ír verset, és lubickol a formák gazdagságában. (Irigylem őket.) Értelmetlen áltudományoskodás negyedikes gyerekeknek a következő feladatot adni:

8. „Számold meg soronként a szótagszámot! A szabályos lüktetést a soronkénti ­­­­________ szótag adja."

Ez így eleve nem igaz, mert a lüktetést a hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozása adja. Másrészt, mint mondtam (vagy akartam mondani), ezt majd akkor magyarázzuk el neki, amikor magától ír verset (én is írtam verseket 9, 10 éves koromban). De a legszörnyűbb az egészben az, hogy a tankönyvíró már nem tudott mit kitalálni, hogy beteljen a tankönyv oldala, és gondolta, hogy még azokat is megszivatja, akiket egyáltalán nem érdekel az irodalom. Csak hogy elég tudományos legyen.

Kérdés: Melyik ismert költő van a képen, akiről ez a bejegyzés szól?