TANKÖNYVTAN

 

ÖTÖDIK ÓRA: INFORMATIKA

 

Na végre egy tantárgy, amihez nem értek, viszont látom az unokámon, hogy ő érti, vagyis itt van a gordiuszi köldökzsinór, ahol a vágás helye is be van jelölve.

Van olyan diplomás, értelmiségi, vagy „csak” intelligens politikus, oktatásszervező, aki teljes mellszélességgel vállalja, hogy maradjunk a középkorban? A középkori oktatási rendszer lényege – a gótika előtt – az ókorból örökölt „hét szabad művészet” durva kivonata volt, de az is csak az eliten belül is szűk réteg számára, mert az uralkodó réteg, a harcos, erős „újgazdag” rablólovagoknak büdös volt a kultúra – pedig a saját szaguk se lehetett semmi.

Ha egy időgép segítségével egy 30 ezer évvel ezelőtti csecsemőt egy mai családba helyeznénk, ahol van férfi is nő is, szabadon értelmezve, pontosan ugyanazokat a dolgokat csinálná, amit minden mai gyerek. Már egy, másfél éves korában nyomogatná a mobilt, játszana a laptopon, satöbbi, mintha nem utazott volna 30 ezer évet az időben. Ebből az is következik, hogy minden mai gyerek képes lenne ugyanarra a tudásra, amit majd a 30 ezer év múlva élő emberek tudnak. Mi korlátozza őket? Nyilván a korszak, vagyis alapvetően mi.

Mi, akik most élünk, elavultak és buták vagyunk nem csak a 30 ezer év múlva, hanem az 50 év múlva élő emberekhez képest is. Kedvenc szórakozásom, hogy amikor valaki egy szuper csúcs, új telefonnal büszkélkedik, flegmán azzal reagálok, hogy „képes voltál megvenni egy ilyen elavult vackot? Holnap már a kutyának se kell.”

A „fejlődés” nem a technikában van. A fejlődés lényege, hogy az ember egyre több információt tud kezelni egyszerre, amihez egyre nagyobb szüksége van a technikára. Csakhogy az kevés. Ahogy a „klasszikus oktatás” tulajdonképpeni célja nem csak az információk bemagolása, a tudáshoz való hozzáférés útjának megtanítása volt, hanem az igényes, értelmes szelektálás is a tetszetős, ám téves információk tengerében. Ebben nem csak a középkor, de még az ókor sem jeleskedett igazán, ez a fajta kritikus, objektív szemlélet a XVIII. században kezdett megerősödni, majd a tudomány és az ipar szédítő száguldása közepette a XIX. század végére vált uralkodóvá, hogy aztán irányítsa a XX. század jelentős részét. Bár néha rossz felé.

Csakhogy ma ( úgy 30-40 éve) kezd visszafordulni a tendencia. A demokrácia szétterülése, az internet terjedése révén az információk megszerzése és terjesztése ellenőrizhetetlenné válik, a legelképesztőbb baromságok uralkodnak a világhálón. Van, amit csak brahiból csinálnak (szerintem az „üreges Föld” elmélete is ilyen), de vannak egészen gonosz és káros téveszmék is.

Ezt nem lehet semmilyen diktatúrával szabályozni, hiszen éppen az eddigi abszolút uralkodó eszmék ellen születnek meg azok fejében, akik nem tudatlanok, csak nem eléggé tájékozottak. Régen félműveltnek hívták őket. Rengeteg szimpatikus elmét tudnék felsorolni – szigorúan név nélkül, nehogy reklámot csináljak nekik – akik szellemes képzettársítások segítségével vélik bizonyítani sci-fibe illő világmagyarázatukat. Sok különbség nincs is köztük, meg az „akadémikus tudomány” számos képviselője között, néha csak annyi, hogy ez utóbbiak matematikailag koherens rendszerben dolgoznak – bár logika (lásd Gödel) nélkül.

Hogy ezt hogyan kéne tanítani az iskolában, én már nem fogom tudni, de az tetszik, hogy az informatika oktatás eleve az interaktivitásra épül. Ez a jövő iskolájának bölcsője, nem a magoltatás a cél, hanem a felfedezés öröme, persze értelmes kontroll mellett.

.